Egyesek szerint idióta hentelés, mások szerint minden idők legkiemelkedőbb játéksorozata. A játékosok egy része szerelmes belé, mások ki nem állhatják. Az első Próba cseresznye rovatunkban arról írok, hogyan lettem szerelmes a GTA-trilógia első részébe. Mert az bizony szerelem volt... első látásra.

Előzmények

2002-t írunk, nyár van. A rongyosra pörgetett NFS 3-al játszottam a gépen, azon a nyáron a sokadik alkalommal. Beütött azonban az unalom, a nyár legrosszabb eleme. Strandra nem volt kedvem elmenni, így hát maradt a cirkálás a barátokhoz/rokonokhoz. Drága jó unokabátyám vendége voltam aznap, és bekapcsolta a gépét (mivel állítása szerint egy felejthetetlen játékot fog megmutatni) még nem gondoltam, hogy egy lenyűgöző 3D-s csoda fog örökre a szívembe bújni.

Első látásra

Miután a GTA3 ikonjára kétszer rákattintottunk (és sikeresen átléptük az intrót), a kissé egyszerű menübe keveredtünk, ahol én még semmi különöset nem éreztem. De aztán... a load game menüpontból betöltöttünk egy játék végi mentést, és megkezdődhetett a hajsza Liberty City utcáin.

Őszintén mondom: soha nem éreztem olyat még számítógép előtt ülve, mint a GTA3-al való első találkozásomkor - hihetetlen volt! Tátott szájjal bámultam a monitort. Kicsikét szaggatott a játék, de erre nem nagyon koncentráltam. 2002 nyarán ezt láttam a gép előtt ülve: egy nagyvárost, ahol éppen beütött a csúcs. Az autósok néha egymást nem kímélve próbálták túlélni a déli haláltusát. És amerre fordultam, toronymagas épületek körvonalazódtak. Egy igazi eleven nagyvárosban kavarhattam. Szabályok nélkül.

Persze a betöltés utáni sokkos állapotban csak annyit bírtam kérdezni: mégis milyen játék ez? Egészen addig a pillanatig csak annyit tudtam róla, hogy fantasztikus, de semmi konkrét dolog. Aztán érkezett a válasz: próbáld ki!

Érezd a szabadságot, használd ki a lehetőséget!

Mekkora élmény volt bevágni magam egy kocsiba, és padlógázzal végigsüvíteni a négysávoson! És ami rátett egy lapáttal: rengeteg rádióállomás között válogathattam. A választék széles, én azonban csak a Game FM-et toltam, akkor erre volt igényem. Hála Istennek, azóta sokat fejlődtem.

Mit csináltam a kocsikázás után? Természetesen azonnal a fegyverboltba zúztam (persze odaúton vagy négyszer eltévedtem, de legalább volt alkalmam a városnézésre), majd bevásároltam alaposan. Megvettem a legütősebb gépfegyvereket, majd kiálltam az utcára, és megsoroztam a gyalogosokat.

Aztán újra kocsiba pattantam, és alaposan körbejártam Liberty Cityt. Megnéztem a lepukkant ipari negyedet, majd a már ismerős belvároson keresztül átnyargaltam a gazdagok negyedébe, ahol szert tettem pár csodajárgányra. Az Infernus nevezetű csoda azóta a kedvencem, akármelyik GTA-játékról legyen szó.

GTA-val a kezemben

Eljött az este, ideje volt távozni. Persze nem mulasztottam el elkérni a GTA3-at, amit két CD kiírása után meg is kaptam. Hazaértem, felraktam a gépre a játékot, és minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Játszottam, játszottam, a FIFA 2002, a Need for Speed, és sok más szeretett játék pedig megpihent a polcon ezalatt az idő alatt.

A többi már történelem. A GTA3 után a Vice City, a korábbi részek, a San Andreas, és a 4. rész is a "zsákba került". Azonban úgy gondolom, hogy a GTA-k iránti rajongásomat csakis a 3. résznek köszönhetem. Egy voltam azon sok ember közül, akik a 3. rész után kaptak rá igazán a sorozatra.