Best PC Games Sorozat

A Próba cseresznye sorozat "pihenni" indul - egy bizonyos ideig nem tervezem újabb Próba cseresznye írását. Addig is itt van a 9. rész, mely ezúttal nem valamilyen számítógépes játékról fog szólni, hanem arról, hogyan készítem a videókat, milyen szempontok alapján válogatom be őket a sorozatba, és sok más egyéb.

A kezdetek

Sokszor meséltem már arról, hogyan kezdtem el a sorozatot, mi inspirált engem - ezúttal ez most kimarad. A módszer, ahogyan a videókat készítem, már az első GTA3-as videómnál is ugyanaz volt, mint a legutóbbi Sims-epizódnál.

Először, mivel a sorozat kiemelkedő játékokról szól (amelyek legalább kategóriájukban kiemelkedőek), így nyilvánvalóan a megfelelő alanyt kell keresni. Ez viszonylag könnyű dolog: az ember, ha játszik, általában azzal a játékkal teszi, amivel egyébként is szívesen foglalkozik. Fontosnak tartom, hogy úgy mutassunk be valamit (legyen az játék, film, könyv, akármi), hogy előtte megismerjük a produktum részeit: hogyan épül fel, melyek azok a részletek, amelyek különös figyelmet érdemelnek, mi a célja, stb. Ez tehát, ha visszakanyarodunk a játékokhoz, sok tesztelést igényel, ami időigényes. Persze, ahogy egyre több és több videót készítünk, megtapasztaljuk, mire érdemes odafigyelni igazán egy adott PC-s címnél, így egyre könnyebben tudjuk megszerezni a videókhoz szükséges információt.

A szerkesztés

Ha megvan az alany, akkor elméleti síkon meg kell tervezni, hogyan fog felépülni a videó. Ez nálam általában rögzített - a végeredmény nem sokban tér el attól, amit először kigondolok (persze, a szerkesztés folyamán változtatok egy-két ponton). A fő kérdés itt az: azokat a tapasztalatokat, amelyeket teszteléskor szereztem, milyen arányban rögzítsem? Mely jelenetek azok, amelyek jól szemléltetik magát a játékot, lehetővé téve azt, hogy általánosítva lehessen kommentálni, kissé elrugaszkodva a rögzített felvételtől?

A videóim, nagy átlagban, 8-9 percesek, ám az az anyag, amiből ez a 8-9 perc végül "kiválik", akár 45 perc is lehet! Sok jelenetet rögzítek, amelynek aztán csak a töredéke kerül bemutatásra. És hogy miért? Először is, sok üresjárat akad a "piszkozatban": általában a karakterrel megyek A-ból B-be, vagy többször veszem fel ugyanazt a funkciót, csak más helyzetben. Ilyenkor célszerű selejtezni, azt kiválasztani, ami a leginkább alkalmas bemutatásra. Előfordulhat, hogy a felvételek egy része felesleges, vagy nem lehet beletenni a videóba. Kiderülhet, hogy az a felvétel, ami a rögzítéskor jónak tűnik, az a kész videóban már nem mutatna igazán jól, ezért kimarad. Előfordulnak hibás felvételek is, ahol elcsúszik a hang (vagy teljesen eltűnik), esetleg képhibás, stb. Hiába, a technika ördöge sem alszik.

Nálam a következő lépés az, hogy egymás mellé rakom a felvételeket, amelyek a videókban szerepelni fognak. Általában az összes felvételt importálom a videószerkesztőbe, majd onnan selejtezem ki azt, amire nincs szükség. Egymás mellé válogatáskor ügyelek arra, hogy a képsorok aszerint kövessék egymást, ahogy én előzetesen "megálmodtam". Amint ez kész, gyorsan végigpörgetem a videót.

Ekkor szoktam vágni, illetve áttűnéseket alkalmazni, érzés szerint. Kivágom azokat a részeket, amelyek csak húzzák az időt, hiszen nem akarom a játék minden lépését kommentálni, csupán csak annyit, hogy a videó után kedvet kapjatok és kipróbáljátok. Vágáskor ügyelek arra, nehogy valami fontosabb részt vágjak meg.

Ezek után az intrót szoktam beilleszteni a videó elejére, majd a játékok borítóját, illetve olyan aláfestő zenéket, amelyeket egyrészt az előzetes tervezéskor gondoltam ki, másrészt spontán ötletnek bizonyultak. Ekkor összeáll az a nagyjából 9 perc, ami az alapját képzi a bemutatónak (persze, ezen később még lehet alakítani).

Utána jön a szinkron. Igyekszem érdekesen kommentálni az eseményeket. Ezt megint csak tapasztalni kell - az én véleményem az, hogy az utolsó munkáim ebből a szempontból (is) jobban sikerültek, mint az első néhány videóm. Fontos, hogy ne csak azt mondjam el a nézőnek, amit a képen lát, hanem célozzak arra is, milyen hasonló események fordulhatnak még elő. Igyekszem poénokkal fűszerezni a videókat, semmi gond nincs azzal, ha a bemutató poénos, hiszen az csak dob a hangulaton. No persze, nem poénkodom el egész végig, mert akkor nem játékbemutató lenne, aminek indult, hanem idióta ökörködés, ami - akármilyen elborult agyú humorheroldnak tűnök - nem az én műfajom.

A szinkronon is lehet igazítani, sőt ajánlott. A súlyos hibákat kivágom, illetve korrigálom. Persze, ez nem nyelvhelyességi verseny, de ügyelek arra, hogy a kommentár alapjában véve kerek egész legyen, és ne legyenek benne túlságosan magyartalan mondatok. Ezt persze nem mindig sikerül elkerülni...

Amint a szinkron is kész, megnézem a kész művet, aztán lementem. Mentés után vetek még rá egy pillantást, nehogy a konvertálás alatt valamilyen képi hiba bent ragadjon a videóban. Ha úgy gondolom, tényleg készen vagyunk, feltöltöm a videót, amit aztán ti is megnézhettek.

Gondolataim a műfajról

Ez, így leírva, talán nem tűnik soknak, de főleg a tesztelés időigényes. Én pedig elég elfoglalt ember vagyok (ezért is sajnálom, hogy az évad eleji ígéretekből szinte semmit nem tudtam megvalósítani), így nagyon meg kell terveznem, mennyi időt tudok erre szánni. Ezért van kevesebb videóm is talán az átlagnál, de én ügyelek arra, hogy amit kiadok a kezemből, az minőségi legyen. Inkább kéthavonta egyszer legyen egy nagyon jó videóm, mint kéthetente egy kacat.

Maga a folyamat egy kívülállónak kicsit unalmas lehet, de nekem, mint szerkesztőnek nagyon élvezetes! Sok poént éppen akkor találok ki, vagy akkor döntöm el, milyen zene illik a bemutatóhoz. Mentés után aztán jön a megkönnyebbülés, hogy egy hosszú folyamat végére értem, ami remélhetőleg tetszik majd az embereknek. Aztán a jól megérdemelt pihenés.

Eléggé a szívemhez nőtt ez a sorozat. Kicsit olyan ez, mintha a gyermekem lenne, és nagyon sajnálnám, ha vége lenne. Épp ezért fogok a közeljövőben olyan változtatásokat eszközölni, amelyek segíthetnek abban, hogy a sorozat megmaradjon, ugyanakkor passzoljanak ahhoz a kevés időhöz, amennyit rá tudok szánni. A Próba cseresznye tehát egy "kis" időre pihenni megy, legalábbis ami engem illet.