Best PC Games Sorozat

Remek dolog volt a kezembe venni Peter Molyneux legújabb gyermekét, a Fable 3-at. Hisz tudjátok, rajongok a Fable-ért, ennek ékes bizonyítéka, hogy az első részből nem kevesebb mint 3 videót készítettem. A 3. részről fog szólni a legújabb Próba cseresznyénk...

2005-től 2011-ig

Sok víz lefolyt már nemcsak a Dunán, hanem a világ összes folyóján 2005 óta, de a Fable csak nem akart megérkezni számítógépünkre. A Fable 2 persze megjelent, de ezt csupán konzolos (fele)barátaink élvezhették. Nekünk, PC-seknek várnunk kellett, egészen 2011-ig. Érdekes időszak volt ez, kíváncsi voltam, mit hoz ki a Molyneux-féle brigád a konzolos második részből, és a PC-s, már-már szakállas, járókeretező első részből...

Casuality

Enyhén szokatlan cím ez tőlem, de sajnos ez a legjobb, amit ide kitalálhattam. A játékok leegyszerűsítése manapság nem ritkaság - és ez sajnos a Fable-t is elérte. A játék amúgy sem bonyolult rendszerét minimalizálták a végletekig a lionheades srácok. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?

Különböző interakciók alatt, szörnyek gyilkolásánál, küldetések teljesítésénél pontokat (céhpecsét) kapsz, amiket beválthatsz (ezt a hősök útján teheted meg). Ami azonban feltűnik, még a szerepjátékokban/kalandjátékokban sem túl jártas felhasználónak is, az az, hogy iszonyatosan kevés lehetőségünk van. Fejleszthetjük a kardjainkat, a lőfegyvereinket, van pár különböző mágia, amiket tetszés szerint variálhatunk. Ennyi. Pedig az első részben ha nem is tonnányi, de megfelelő mennyiségű képesség állt a rendelkezésünkre. Lehetséges, hogy én vizsgáltam felületesen a játékot (1 hétig játszottam vele, inkább a fősztorira koncentrálva), de nekem akkor is kevéske lehetőséget kínált a játék ilyen téren.

Nem kell aggódni, a szokásos, Fable 1-ben is megismert elemeink megmaradtak. Jobban fogalmazva: a Fable 2 elemeit kaptuk meg új sztorival, PC-re. Bumm. Mondjuk, ez nem hátrány, hiszen rendesen lehet kavarni a démonajtókkal, ezüstkulcsokkal, karakterekkel, a személyiségünket bármilyen irányba terelhetjük, a játék változatos marad. Maradna, ha nem lenne egyrészt piszok rövid, másrészt rettentően unalmas...

A séma mindenhol ugyanaz: a nagyobb falvakban, városokban megfelelő reputációt kell szereznünk. Szépen megcsináljuk az adott terület mellékküldetéseit, így a térség harcosai csatlakoznak a forradalmunkhoz. Azonban hiába nyer a forradalom, kiderül, hogy Albion világát egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti, nekünk, új királyként pedig mindössze egy évünk marad, hogy összekuporgassuk az aranyat egy izmos hadsereg felállítására...

Ezért is vérzik a szívem. Nem csupán vérzik, ömlik belőle a vér. Az aurorai küldetések annyira jók voltak! A játék csúcspontjának tartom, amikor a sivatagban el kell látogatnunk az aurorai barlangokba, ahol magával a gonosszal találkozunk. Hátborzongatóan jó az a rész! Ezért nem értem, kérem magyarázzátok meg, lionheades srácok, miért volt szükség arra, hogy ilyen küldetések mellett pocsék legyen a játék vége?

Nem játszottam végig, a magyarázat pedig egyszerű. A királyságunk első évében, amikor a szükséges (6 és fél millió) aranyat kell felhalmoznunk a kincstárban, egyszerűen megáll a játék. Persze, kínál különböző feladatokat, ahol dönthetünk az adók mértékéről, kincsek értékesítéséről stb. De ha "jó" királyként játszol (szerintem jobban illik rá a papucs jelző), akkor persze nyalogatod az albioni polgárság fenekét azzal, hogy: nesze, kevés adó; nesze, új iskola; nesze, új akadémia. Aztán fordulsz kettőt, és azt veszed észre, hogy a kincstárban nemhogy aranyat, de még rozsdás vasat is nehezen találni. Pech!

A játék által preferált szisztéma ilyenkor, hogy a kis vagyonodból veszel ingatlanokat, amelyeket kiadsz; vagy boltokat, amelyeknek a bevételét értelemszerűen a kincstárba forgatod. Véleményem szerint ez egy lassú folyamat, és ilyenkor mihez folyamodik az átlag játékos, hogy ne unja meg a Fable-t? Keres valamilyen munkát, amivel növelheti személyes vagyonát (ami később az államé lesz, amiből lesz a hadseregünk, végsősoron nekünk semmi nem marad). De könyörgöm, milyen illúzióromboló már, hogy a király, koronával a fején, nekiáll lantozni, vagy pitét sütni. Oké, egy GTA-ban elfogadom, hogy Carl Johnson bevágja magát a feka taxijába, és fuvarozik egy kis mellékesért. De itt egy albioni királyról lenne szó. Mivel az ingatlanjaink bevételeit folyamatosan naplózza a játék, nem lett volna nagy kunszt hasonlóképpen tenni az albioniak adóztatásánál...

Gépigényeskedés

A játékot először egy 3,1 GHz-es AMD processzoron, 2 GB memórián, és Radeon HD4670-en játszottam, ami finom túlzással sem nevezhető csúcskategóriás gépnek. A mai játékos igényeit nagyjából kielégítő konfiguráción 1024*768-ban közepes értékekkel játszható sebességet produkált a játék (persze, a fővárosban néha-néha rendesen beakadt). Ezt betudtam a gép gyengeségének.

Jött a következő számítógépem: jóval erősebb processzorral, kétszer annyi memóriával, és 4870-es Radeonnal, a felbontást emelve maximális beállításokon is szépen futott a játék. Az fps érték nem sokszor esett 25-26 alá (az átlag bőven 30 fölött volt), így, mondhatni, szépen futott a játék. Azonban az árnyékokat csak magas értékeken tudtam használni. Az árnyékokat is maximálisra rakva olyan problémával találkoztam, ami nevetséges: az egyik pillanatban 40 fps, a másikban 8 fps, majd 15 fps, és így tovább... Az árnyékok körül nincs valami rendben, az fix.

A játék egyébként szép, de a Witcher 2 mellett (ami jóval tartalmasabb szerepjáték, ráadásul szebb is) szégyenkezhet egy kicsit. A Witcher 2 maximális grafikai beállításokon szebben futott, mint a Fable 3.

Konklúzió

Na most úgy tűnik, hogy jól leszidtam a játékot (valójában azt is tettem, hehe), de azt be kell látnunk, hogy jó játékkal van dolgunk. Mindenképp érdemes egyszer végigjátszani, ha kibírod az utolsó küldetés előtti várakozást (ezért is sajnálom, de egyszerűen meguntam, pont a vége előtt...). A zenék kellemesen csengenek, a játék végülis szép, és attól még, hogy vannak hibái, Fable marad, szóval a sorozat, illetve a típus rajongóinak ajánlott a végigjátszása.