Manapság szépen gyarapodik az olyan játékok száma, amely egy régi klasszikus "újrafeldolgozása". A régi elemeket átemelik a régi produktumról, és átalakítják az aktuális igények szempontjai szerint. Ez történt a Need for Speed Hot Pursuit-tel 2010-ben is.

A kedvenc kajád... felmelegítve...

Meg merem kockáztatni, hogy ezen cikk olvasói többségében nem játszottak még az 1998-as kiadású NFS 3-al. Én, bár fiatal vagyok (ám a 18 évemmel a játékosréteg inkább középső szintjét erősítem), volt szerencsém nemcsak játszani a NFS 3-al is, hanem 2000 óta egy szép, eredeti kiadás büszke tulajdonosának mondhatom magam. Az első eredeti játékom, amit én vettem le a polcról, mert tetszett a borító. Aztán megkedveltem a játék bitjeit is.

Az azóta eltelt 10-11 év alatt jó pár Need for Speed lemezét megpörgettem már a meghajtóban, de (akárcsak a GTA-szériánál) itt is az első élmény volt az igazán meghatározó, az első és utolsó érv, ami miatt a sorozat mellett döntöttem.

A Hot Pursuit 2010 egy nagyon jó játék, és több olyan elemet fedeztem fel a játékmenetben, ami alapvetően a '98-as játékkal született meg. Az egzotikus pályák, a zsernyákok, a méregdrága autókülönlegességek szerepeltetése együtt nagyon jót tett a sorozatnak. Bár már régebben voltak hasonló kísérletek erre (Hot Pursuit 2 - 2002, Most Wanted - 2005, bár az utóbbi inkább az Underground és a HP keveréke volt, nem "igazi HP"), most éreztem azt igazán, hogy igen, ez az, amivel tíz éve toltam, csak újabb és most.

Ez körülbelül olyan, mintha az első autód egy Fiat 500 lett volna, például 1983-ban, és most, 2011-ben veszel egy új Fiat 500-ast. Változott a design, új igények szerint alakították a kocsit. A Hot Pursuit 2010-ben is megtalálunk pár újdonságot. Természetesen, vannak olyan járgányok, amelyek a '90-es években még nem gurulhattak az aszfalton, valamint a pályák közti váltogatás, és a menürendszer is átalakult. Rengeteg olyan funkciója van a játéknak, amelyet például csak az internetre csatlakozva érhetünk el (a játékban lehetőségünk van képeket készíteni, majd ezt egy saját rendszeren keresztül megosztani a barátainkkal). Autóinkat pedig különböző képességekkel ruházták fel: a NFS Underground óta tartó imádatnak köszönhetően van nitrónk, valamint különböző akadályokat szórhatunk a vetélytársak elé/alá.

Az alaprecept természetesen maradt ugyanaz: a Hot Pursuit részekben már megismert módon üldözhetjük vagy az ellenfeleinket, vagy az ellenségeinket! Bizony, a zsernyákok oldalán is harcba szállhatunk, ahol (minő meglepő) a száguldozó rosszfiúk szószerinti megfékezésében kell közreműködnünk. A különböző pályákat betöltve elfogott egy nosztalgikus érzés - nem egy-az-egyben ugyanazt az útvonalat kaptuk, mint a NFS 3-ban, csupán csak emlékeztet a kialakítás 2011-es minősége az akkori minősége, ami - ebben az esetben - kiváló.

...először jobban ízlett

A Hot Pursuit 2010-zel semmilyen bajom nincs, korrekt kis feldolgozást kaptunk. Az örök igazság azonban az, hogy az eredeti, a legelső az igazi. A játékosok egy része természetesen a NFS 3 ismeretének hiánya mellett rá fog kattanni (vagy már rákattant) az új epizódra, mert ez tényleg jól sikerült. Én viszont kicsit úgy érzem magam, mint a GTA-k esetében: ott a GTA 3 az (ami a non plus ultrát jelentette akkor), mint a NFS 3 (illetve az előző részek, amelyek szintén brutálisak lettek!). Úgyhogy, bár a Hot Pursuit 2010, kétségtelenül színesebb, szagosabb, több mint az eredeti epizód, mégiscsak az jelenti az alapját. Egy jó alap pedig mindennél fontosabb.

Természetesen vannak olyanok is, amelyek a HP 2010-ből kivett tuningolási lehetőséget hiányolják a legjobban, és emiatt húzzák le a játékot. Nos, a Hot Pursuit erről szól(t), ha benne lett volna a tuning, véleményem szerint egy Most Wanted 2-t kaptunk volna. Az Underground-vonalat fanatizáló játékosok pedig ne keseredjenek el véleményem szerint, mert ha leül ez a franchise, vagy éppenséggel a HP 2010 példáján felbátorodva, biztosan érkezni fog majd az Underground-széria folytatása, talán éppen Underground 3 néven.